2012. július 27., péntek

Előkészületben: Egy marék buborék


Ősszel fog megjelenni Egy marék buborék címmel a Kolibri kiadónál a rímes-ritmusos verseket tartalmazó gyerekverses kötetem. Szulyovszky Sárától, a kötet illusztrátorától ilyen és ehhez hasonló, csodálatos képeket kapok mostanában, melyekben nem győzöm gyönyörködni.

Ez a kép a Trambuli című vershez készült, amelyet Emmának írtam egy őszi betegsége alkalmával, amikor a négy fal közé szorult, és pár napos fekvésre kényszerült. Nyughatatlan, energikus természetéből adódóan ez igen nagy teher volt számára. A nyári ugrálásokat felidéző vers kicsit megkönnyítette neki elviselni ezt az unalmas pihenőt. A lenti képen Emma és Léna ugrál a trambulinon.


2012. július 25., szerda

Csigaszex és kék fadongó - Madárasszonyhoz képek

A Madárasszony című könyvben szerepel egy furcsa epizód Blatt Leó emlékei között, mely a meztelen csigák nászáról szól. A bátyámék meséltek erről a furcsa levegőben zajló szerelmeskedésről, amikor is a két csiga egy nagyon erős nyálkafonálról lelógva tapad egymásra, és így éli ki szenvedélyét. Már elmondva is hihetetlenül izgalmasnak tűnt, ezért bele kellett írnom a regénybe. Órási volt hát az örömöm, amikor júliusban a házunk mögött élőben is megcsodálhattam egy ilyen párzást, amely a csúszómászók lomhaságát meghazudtolva nem éppen csigalassúsággal zajlott. Alig sikerült őket lefotózni.

Linger Lea, vagyis a főhősnő lányának egyik visszaemlékezésében szerepel egy jelenet, amikor az anya biciklizés közben énekel, lenyel egy kék fadongót, amely megcsípi, és a baleset majdnem halálos kimenetelű lesz. A kislány még szerencsére időben riasztja Böbebút, a vajákos asszonyt, aki gégemetszéssel segít az anyán. Erről az állatról is úgy írta, hogy csak képeken láttam, de élőben nem találkoztam vele. Ám ezen a nyáron többször is alkalmam volt megcsodálni közelebbről. A kertünk virágai, főleg a levendula és a lent látható rózsaszín virág ugyanis nagyon vonzzák a lepkéket, méheket, és mint kiderült, a kék fadongókat is. Elképesztően gyönyörű rovar, bár szépsége kétségkívül hátborzongató.


2012. július 2., hétfő

Hegyi billegető és keresztcsőrű - Madárasszonyhoz képek


Itt Pilisszentkereszten, a hegyek között, ahol a nyarat töltjük, talán nem is olyan meglepő a felbukkanása, de azért mi mégis nagyon örültünk neki. A fenti képen egy hegyi billegető pózol, amit Balázsnak sikerült lencsevégre kapnia. Fekete-fehér rokonát a barázda billegetőt gyakran lehet látni, amint le-föl mozgatja hosszú farkát, szinte hozzáérintve a földhöz, mintha egy különös távírószerkezet lenne, amely a porba kopogtat rejtélyes üzeneteket.


A keresztcsőrűt viszont már sokkal izgalmasabb volt megfogni, mivel ebből a furcsa kinézetű madárból, viszonylag keveset szoktak gyűrűzni. A csőre annyira mókás, hogy akár cirkuszban is felléphetne vele, a sváb madarászok által használt becenevéről nem is beszélve: Krivánka. Ilyen névvel akár egy mesekönyvben is szerepelhetne (lehet, hogy egy tündéres könyvbe majd jól beleírom).


A csőre egyébként nem azért ilyen, mert a hím így akar bevágódni a nőstényeknél, hanem egyszerűen így praktikus neki. A speciális csőr teszi lehetővé számára, hogy a fenyőtobozokból kihalássza a mélyen lapuló magokat.


A két lány közül mondanom sem kell, hogy az enyhén természetmániás és erősen analitikus típusú Léna fogta kézbe, majd engedte el. Emma csak gyorsan megcsodálta, majd szaladt tovább, mert sürgős mozogni, biciklizni, csúszdázni vagy táncolni valója akadt valahol.

Érintetlenek című cikk az új Marie Claire-ben



Szerencsés nő vagyok, mert mind a gyerekeim, mind a férjem megfelelő mennyiségű és minőségű érintésben részesít. Mondhatnám azt is, hogy sokat babusgatnak. Léna lányom, aki egy szenvedélyes skorpió, különösen professzionális ebben: az arcomat a két tenyere közé veszi, mélyen a szemembe néz, felméri, hol van szükségem érintésre, majd az adott helyeken ellát megfelelő mennyiségű puszival és simogatással. Ezekért a pillanatokért érdemes élni.

De sajnos nem minden ember kap ennyi simogató, kényeztető szeretetet. És ennek fájó hiányát szó szerint a bőrükön érzik.

A júliusi Marie Claire-ben arről írtam néhány gondolatot, hogy milyen is az érintetlenek élete.